MENNI vagy MARADNI? VÁRNI vagy HALADNI?

Üzleti történetek I.

Ez a 2 kérdés mostanában újra meg újra felbukkan az életemben. Tegnap végre volt alkalmam becsatlakozni egy Business Flow nevű üzleti klubba, amire már nagyon régen készültem. Meghallgattam egy 30 perces előadást, ami a változások kezeléséről szólt. A feladat az volt, hogy írjunk le 2-3 olyan szót, ami bennünket mostanában foglalkoztat. 

Én ezt írtam: “Várakozás vs. haladás”. 

Mindig úgy hittem, hogy nincs olyan, hogy “üzleti élet” és “magánélet”, a kettő nem választható el egymástól, ha az ember önazonos akar maradni. A változások szinkronban vannak és tükröt tartanak.

Nekem mint egy végtelenül szabad lelkű embernek, minden egyes nap meg kell küzdenem azzal, hogy be vagyunk zárva, nem ülhetünk be egy kávéra, nem ülhetek be a kocsiba a szeretteimmel úgy, hogy meg sem állunk a tengerpartig. Nem haladnak úgy a dolgaim, ahogy szeretném, mindig közbejön valami, egy új rendelet, egy betegség, félelem. 

MIt tehetek? ELFOGADOM. Kicsit lázadozom azért, és várom hogy vége legyen, de most felfekszem a tenger hullámaira, és nem úszom szemben az árral. Most nem.

Mit tehetek még? Körülnézek, hogy van-e valaki, akinek nálam sokkal nehezebb. Várakozás közben a “HALADNI” energiáját az üzletben arra kell fordítanom, hogy segítsek annak, akinek tudok.

A koronavírus nem csak hogy tönkretette a cégeket, hanem a bevételek csökkenése és a könyvelők nemtörődömsége miatt sokan kerültek még nehezebb helyzetbe.

Nemrég megkeresett egy régi kedves ismerősöm, akivel egy nyilvános beszéd tréningen találkoztam. Megbeszéltünk egy találkozót egy zuglói kávézóban. Elnézte az időpontot, de mivel számítottam valami hasonlóra, teljes nyugalommal, a laptopom társaságában megvártam őt. 

Elmesélte, hogy a járvány miatt drasztikusan csökkentek a bevételei, és ráadásul a könyvelője is cserben hagyta, mert úgy érzi, akkora problémák vannak a számokban, amivel ő már szakmailag nem tud megbirkózni. Nem volt kérdés, hogy engem választ, mert mint mondta, érzi bennem az energiát, hogy én ezt meg fogom tudni oldani. Hát persze, MEG TUDOM CSINÁLNI. Számomra ez sosem volt kérdés. 

Megedződtem a szakma viharaiban, könyvelői pályafutásomat egy felszámoló mellett kezdtem olyan cégekkel, ahol az átadott anyag köszönő viszonyban sem volt a beszámolóval, excel táblákban és analitikákban “varázsoltam”.

Nem kérdés, hogy segítek. Először kezdtem a szakmámra mint “segítő” foglalkozásra nézni, hiszen vagy bajban lévő cégeknek adom a tudásomat, vagy pedig olyanoknak, akiknek most van idejük leülni és átnézni a számaikat, és közös erővel “rendet csinálunk”. És ez nagyon jó érzés. Tudok és szeretek is haladni.

Sokat beszélgetek az ügyfeleimmel, és az egyikük, akiknek már egy éve dolgozom, azt mondta: “Anikó, hol voltál eddig?” Nekem ez az eddigi legnagyobb elismerés volt, amit a munkámért kaptam. Hogy ÉPÍTHETEK és JOBBÁ TEHETEK.

Építek egy olyan céget, ahol a digitalizáció alap, és nem kell senkinek sehova szaladgálni a számlákkal.

Együtt haladunk olyan ügyfelekkel, akiknek nem elég egy “hagyományos” könyvelő tudása, és értékelik, hogy én sokkal többet adok ennél. Akik mernek váltani, MENNI.

Olyan munkatársakkal dolgozom, akik telefonos irányítással is meg tudnak csinálni egy bonyolult munkafolyamatot, akikkel félszavakból is megértjük egymást. 

Olyan üzleti partnerek vannak körülöttem, akikkel tudok kapcsolódni, és rengeteget tanulunk egymástól. 

Van köztük egy Han Solo, aki képes a Millenium Falcont egyből fénysebességbe kapcsolni. 

Van köztük egy empatikus, kiválóan kommunikáló nő, akinek a mindene a marketing, és velem együtt akarja megváltani a világot. 

Van köztük egy igazi “kapucnis pulóveres” informatikus, aki valódi vezető, és most home office-ból építi a cégét. 

És van köztük egy vérbeli értékesítő, akitől megtanultam elegánsan és eredményesen “eladni magam”.

Nincs kérdés. A kényszerű várakozás közben az egyetlen út MENNI és HALADNI.