„Ha azt mondod magadban: „nem tudok festeni” akkor a festék valóban elhallgat benned”.
/Vincent Van Gogh/
„Engem nem értékelnek” – majdnem mindannyiunkkal előfordult már, hogy ezt gondoltuk, mert úgy éreztük, hogy az adott munkába, projektbe mindent beletettünk, és mégsem jött a várt erkölcsi vagy anyagi elismerés.
Ahelyett, hogy saját magunkat, vagy a cégünket, szolgáltatásunkat zárójelbe tennénk, érdemes elgondolkodni néhány dolgon.
Óvodás koromban a mikulás ünnepségeken az volt a szokás, hogy az óvó nénik adtak a télapónak egy-egy mondatos jellemzést a gyerekekről, amit aztán a csomag mellé a télapó át is adott az ünnepségen, a többiek előtt. Nekem az egyik évben ez a mondat jutott: „A kákán is csomót keres”. Fogalmam sem volt, hogy mit jelent ez, de azt sejtettem, hogy ez nem valami jó dolog, és rosszul éreztem magam emiatt. Mai felnőtt gondolkodásommal tudom, hogy milyen nagy hibát követtek el az óvónők, hogy egy ilyen negatív visszajelzést adtak egy gyereknek, ráadásul mindenki előtt, de lett egy olyan szakmám, ahol ez a hozzáállás még jó is, mert ugyan nem keresek hibát ott, ahol nincs, de sokszor olyan helyen is találok, ahol mások nem is keresik.
Mik valójában az értékeink? Amit mások mondanak vagy gondolnak rólunk? – NEM.
Azok az értékeink, amit mi magunk annak tartunk, és amivel másoknak a hasznára tudunk lenni.
Persze nem mindegy, hogy ezeket az értékeket hogyan adjuk át, hogyan kommunikáljuk mások felé.
- – MAXIMALIZMUS
Vannak, akik nehezen viselik el ezt a hozzáállást, hogy bulldogként addig megyek, amíg azt nem érzem, hogy ezt a munkát ki lehet adni a kezemből. Néha ez több időbe telik, mint amire számítottam, mert ha úgy érzem, hogy a szakmai álláspontomat meg kell erősíteni egy másik szakértőnek, akkor meg fogom őt kérdezni. Ez persze általában nem probléma, de kell egy magas szintű bizalom hozzá, hogy a másik fél ezt elfogadja, hogy bizony most nem lesz a kérdésére azonnali válasz. Adózási és jogi kérdésekben különösen igaz ez, és ebből nem is vagyok hajlandó engedni.
- – ENERGIA
Itt nekem kellett egy kicsit dolgoznom azon, hogy ezt a „piros” mentalitást kicsit befogadhatóbbá tegyem. Mert ez tud kétélű fegyver lenni, ha a másik félnek nem ez a tempója, habitusa. Mikor még cégcsoportos gazdasági vezetőként dolgoztam, saját elhatározásból elkezdtem járni rendszeresen coachingra, hogy még jobb vezető lehessek. A coach egyszer megkérdezte, hogy adok-e rendszeresen visszajelzést a kollégáimnak, és hogy hogyan zajlik egy ilyen beszélgetés. Megkérdezte, hogy hagyom-e „megérkezni” az illetőt, és vajon belegondoltam-e abba, hogy ez neki egy félelmet keltő helyzet lehet, ha a vezető behívja egy ilyen beszélgetésre. Nekem eszembe sem jutott ez. Azóta sok könyvet elolvastam erről, és törekszem arra, hogy „csiszolt piros” lehessek, és sokkal több empátiával kezelem az ilyen helyzeteket.
- – HATÁROZOTTSÁG, GYORS DÖNTÉSEK
Természetes, hogy a gyors döntés egyben megfontolt is kell, hogy legyen. De vannak helyzetek, amikor egyszerűen nincs elég idő arra, hogy minden részletet megvizsgáljunk. Ilyenkor valakinek dönteni kell, és ennek felelősségét fel szoktam vállalni. Hogy egy szakmai példát mondjak, egyik munkahelyemen az új külföldi tulajdonosnak az volt az igénye, hogy az éves beszámoló legyen kész következő év január 16-ra, ráadásul IFRS módszer szerint. Mindez december 16-án derült ki, mindenki már a karácsonyra készült. Kész lettünk határidőre. Felvállaltam, kerestem SOS egy IFRS szakértőt, én pedig megcsináltam a magyar részt. Mindenki azt mondta, hogy mindegy, olyan lesz, amilyen, majd kijavítjuk májusban. A cégnél eltöltött időre és a tapasztalataimra támaszkodva tudtam, hogy ezt meg tudom csinálni, méghozzá jól. Nem kellett hozzányúlni, mert 67 e Ft eltérés lett a januári és a végleges beszámoló között, és erre még a könyvvizsgáló is azt mondta: egy ekkora cégnél ez kerekítési különbözet. Nem volt a cégcsoportban még egy ilyen cég, aki ezt így meg tudta volna csinálni, pedig mi voltunk a legnagyobbak. Büszke voltam erre.
Mit lehet hasznos az értékeinkkel kapcsolatban cégvezetőként és magánemberként átgondolni?
- – EGYÁLTALÁN MIK AZ ÉN ÉRTÉKEIM?
Ezt érdemes le is írni, mivel Napoleon Hill óta tudjuk, hogy az írott szónak milyen ereje van 🙂 Sokszor a cégvezető annyira összeforr a cégével, hogy a cég értékei azonosak a vezető értékeivel. De nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy a vezető mögött mindig egy csapat áll, aki elvégzi az adminisztrációt, a napi teendőket, mert különben nem tud működni a cég.
Az értékeket számba véve céges szinten nem csak a hagyományos, mérhető gazdasági mutatókat kell nézni. Sok olyan szolgáltató cég van, aminek a legfőbb értéke az ún. „láthatatlan vagyon”, mert a kollégák szakmai tudása, lojalitása csaknem pótolhatatlan. Ekkor két dolgot kell szem előtt tartani: a kellő elismerést, megbecsülést meg kell adni a munkatársaknak. Nem kell nagy dolgokra gondolni, de jól tud esni még egy „szép munka!” is az adott embernek, aki sikeresen megoldotta a feladatot. Ami sok cégnél nincs meg: a folyamatok leírása, tudásbázis. Nem feltétlenül 300 oldalas kézikönyvre gondolok, de bizonyos cégméret felett nagyon kockázatos úgy működni, hogy nincsenek leírva a folyamatok, és ha az adott terület tudója, szakértője távozik, beteg lesz, foghatjuk a fejünket, hogy senki nem tudja azt a munkát megcsinálni. És itt a saját helyettesíthetőségünkre is gondolni kell!
- – MUTATSD MEG MAGAD!
Az előzőekben írtam már, hogy nem mindegy, hogy ezeket az értékeket hogyan adjuk át, és hogy egyáltalán átadjuk-e. Nekem például sokáig gondot okozott az, hogy megmutassam, hogy értékes a munkám. Mivel a pénzügyet egy „támogató” területnek tartom, ezért nekem mindig természetes volt, hogy rendben mennek a dolgok a háttérben. Kész van a bevallás, megvan minden határidőre? Hát persze! Megtanultam azonban, hogy ezt bizonyos helyzetekben nem árt meg is mutatni, főleg új munkahelyen vagy új ügyfélnél, aki esetleg szereti, ha meg is kapja erről a visszajelzést. Az ügyfelek, kollégák felé pedig hasznos megmutatni azt is, ha valamely szakmai területen jók vagyunk, esetleg jobbak, mint amit ő eddig megszokott. Légy büszke a sikereidre!
- – NEM MINDENKIVEL LEHET ÉS KELL EGYÜTT DOLGOZNI
Ez talán a legnehezebb rész. Nem mindenkivel tudunk jól együttműködni, és ilyenkor nem feltétlenül az a megoldás, hogy megpróbálunk alkalmazkodni, megfelelni. Aki nyitott a mi értékeinkre, úgyis meg fog találni. Ha pedig kiderül, hogy az adott emberrel vagy ügyféllel, főnökkel nem megy az együttműködés, szépen korrektül le kell zárni a kapcsolatot. Tudomásul kell venni, hogy nem mindenkinek tudunk pont mi segíteni, nem tartja értékesnek, amit képviselünk, nem akarja megfizetni, vagy éppen kényelmetlen igazságokkal szembesítjük. És jól van ez így.
Hiszen nem a mások által kimondott elvárások határozzák meg az értékeinket, hanem mi magunk. De ezt csak úgy tudjuk megtartani, ha hiszünk benne, és nem váltjuk aprópénzre.
És adott esetben az óvodai télapó által elmondott negatív visszajelzést be tudjuk építeni, és tudunk belőle értéket teremteni.
2021. 04.18.